Habár régóta tudtam, hogy van Velencén egy Meszleny – Hauszmann – Gschwindt – kastély, az Országúton lévő zárt terület védett fái eddig gondosan elrejtették kiváncsi szemeim elől.
Hauszmann Alajos halálának 90. évfordulója alkalmából Velence Város Önkormányzata, a Velencei Helytörténeti Egyesület és a Velencei Értéktár Bizottság összefogásával megemlékezést szerveztek, s ez alkalomból a tulajdonos jóvoltából megnyitotta kapuit a rejtőzködő kastély.
Ahogy annak idején a többi velencei kastély, ez a kastély is – az akkori léptékkel – közel a tóhoz épült, kiváló tóra néző panorámát biztosítva a lakóinak, látogatóinak. Erről a korabeli fotók mesélnek.
A megemlékezésen beszédet mondott Koszti András Velence polgármestere, Szabó Zsolt építész, kutató, a Gárdonyi Építész Kör tagja, valamint Seidl Tibor, Hauszmann Alajos egyik kései leszármazottja.
A koszorúzást követően a kastély bejárása következett.
A főbejárat
és a homlokzat
megcsodálása után a kastélyban további érdekességek vártak.
Eredeti állapotában áll a
neobarokk kandalló,
és a szalonban a majolika kályha.
A mennyezeten díszes stukkó található,
az emeletre falépcső vezet, ami
hiába próbálja magát vastag porréteg alá rejteni,
a szépsége így is elragadó.
Az oszlopcsarnok feletti erkélyről kilátás nyílik a parkra.
Az épület hátsó teraszán virágcsokor lehelt egy kis életet a használaton kívüli épületbe.
A kastély gazdag, életteli éveit a régi képekből összeállított kiállítás segített felidézni.
A hall
Az ebédlő
A kis szalon
A kiállított régi képeslapon az alábbi szöveg olvasható: “12 évvel ezelőtt ebbe a kastélyba mentem inaskodni. De akkor más uré volt. Hej, csak ide ne jöttem volna! Isten velük.”
Az inashoz hasonlóan bizonyára a kastély egykori lakóinak is elszorulna a szíve, ha a mostani állapotában látnák ezt a még ma is sok szépséget rejtő, de korábban szebb napokat megélt kastélyt…
Sokan reméljük és bízunk abban, hogy az elkövetkező évek kedvező változást hoznak az épület életébe.
A kastély megtekintése után a közelben található István Étterem látta vendégül a megjelenteket, ahol kötetlen beszélgetésre, és a Helytörténeti Egyesület által archív fotókból összeállított albumok nézegetésére adódott lehetőség.
A nap nem várt gasztronómiai élménye alapján ismét meggyőződhettünk arról, hogy az István Étteremben készül Velence legfinomabb pogácsája 🙂
A méltó megemlékezés megszervezéséért köszönet illeti Pápai Szabó György református lelkészt és Galambos Györgyné Marikát, a Velencei Helytörténeti Egyesület elnökét.
Off